Szeretettel köszöntelek oldalamon!

Szeretettel köszöntelek oldalamon!

2010. szeptember 30., csütörtök

Őszi erdő

 Megküzdöttünk a számítógéppel, végre sikerült feltölteni a képeket. A bejegyzések ritkuló száma egyenes arányban áll a technikai nehézségekkel. Ilyenkor annyira elmegy a kedvem az egésztől. A másik blog is ezért van elhanyagolva, pedig lenne mit mutatni abban is. Na de összejött és ez a lényeg. Meg az, hogy ma pár órára kisütött a napocska és sikerült végre lencsevégre kapni a nyáron készített melegebb holmikat. A csipkestóla bizonyára sokaknak ismerős, elkészítettük jó páran. Egyik szebb lett mint a másik. Az enyém tolnai gyapjúból készült amit még a télen Bucillától rendeltem és az őszi erdő nevet viseli. Míg kötöttem tényleg úgy éreztem, hogy ott járok. Már felavattam sapkástul együtt, de úgy érzem, hogy így együtt kicsit sok a kettő.
Ez a sötétkék még várakozik, szerencsére még nincs annyira hideg, hogy már ezt is fel kellene venni.

2010. szeptember 12., vasárnap

 Ajándék a legjobb barátnőmnek! Csak kár, hogy olyan messze van!

2010. szeptember 7., kedd

Örömhímzés

Tegnap estére készültem el vele, és imádom!!! A színeit, a hangulatát, a finomságát....
Most már csak valami szép keretet kell hozzá találni.

2010. szeptember 5., vasárnap

Provence

 
  Sziasztok!
Szeretettel köszöntelek Benneteket ezzel a levendula csokorral, ma reggel szedtem a kis kertünkből.
 Két tövet ültettünk, és izgatottan vártuk, hogy vajon megmarad-e. Ahogy nőtt, látszott, hogy kis zsenge vékony szálú lesz, szinte ki is dőlt a helyéről, csúnyácska volt. Augusztusban kezdett virágozni.
 
  És ahogy ígértem, jöjjenek a provence-i képek. Még sikerült elcsípni a levendula földeket teljes virágpompában. Csodálatos élmény volt.
 
 Le Sentier des Ocres. Roussion falunál találhatók ezek a festői sziklák, a kőporból tényleg festéket készítenek.
 
  És itt a falu. A házakat is ezzel a kőporral színezték. Órákig tudtam volna még bolyongani a kis utcácskákon. 
 
  Saint Remy de Provence piac. A másik nagy kedvencem ez volt. A képek magukért beszélnek.
 
A levendulák mellett híresek még a camargue-i lovak és bikák is.
Szuper szállásunk volt, Tarascon városkában. 150 éves kőházban laktunk, egy hatalmas birtokon.
Ha bárkit érdekel, szívesen megadom a címet, jó szívvel merem ajánlani.