Szeretettel köszöntelek oldalamon!

Szeretettel köszöntelek oldalamon!

2016. november 5., szombat

Itt vagyok, ragyogok...


 ....kissé fekete szurokként úgy érzem.
 Elkezdődött egy jókora mélyrepülés amikor visszajöttünk a szuper nyaralásból és másnap arra ébredtünk,hogy az egyik szobába a lyukas tetőn keresztül folyik be a víz. Ez ugye annyit jelentett, hogy nincs mese költözni kell, és számomra ez egyenlő a borzalmak borzalmával. Én és a költözködés hadilábon állunk. Már most, hogy csak írok róla érzem a csomót a gyomromban. Nos ez az állapot nyár vége óta tart, helyet már találtunk de még minden előttünk áll. Pár dobozt már  összeraktam, hogy egy kicsit könnyítsek a lelkemen, de nem igazán működött. Két hónapig nem fogtam horgolótűt a kezembe, magam is nagyon csodálkozom, hogy bírtam. Egy fokkal azért jobb a helyzet amióta tudom, sokkal szuperebb lesz az új lakásban. 
Kötöttem egy sapkát is ennek örömére, és készül egy baktus kendő is egy barátnőnek.  


Ha akartok valami gyors és isteni sósat sütni, akkor mindenképpen készítsétek el ezt a márványsajtos kekszet. A receptet a zseniális Kifli és levendula blogban találtam. 
Hosszú volt ez az eltűnés tudom,többen nagyon kedvesen érdeklődtetek, hogy mi van velem, amiért külön köszönet. A blog majd folytatódik ha a dolgok visszakerülnek a régi kerékvágásba, terveim vannak , remélem meg is fognak majd valósulni szép lassan. Most egy kis időre elköszönök, valószínűleg már csak jövőre találkozunk megint. 


2016. július 31., vasárnap

Viszlát július

 Ha nincs is évszázados meleg rekord, az idei nyár eddig egész barátságosan telik. Nincs hideg, elég egy kardigán, az eső is egész barátságos, nem zuhog állandóan. 
A pazar virágok mellett, az angol nyár egyetlen pozitívuma a három hónapig tartó eperszezon. Ez bizony érik akkor is ha rossz az idő. 

Szemfülesek és budapestiek felismerhetik ezeket a tündéri kerámiavirágokat a Bokréta Kerámia műhelyből. Annyira helyesek, nehezen tudtam választani a sok szépségből. 

 Idei érdekesség, hogy szép növénykék növögetnek hátul az udvarban amiket nem én ültettem oda. Ez a szép kis lila, csak úgy  bújt elő a falból, van két kisebb foltocska is a kavicsok közül. 


 Az erdei szamóca is rejtély miként került a nejlonos föld nélküli területre. Szemmel láthatólag jól érzi itt magát kétnaponta jó maroknyit tudok rakni a reggeli zabkásám tetejére. Egészen októberig hozta a kis fincsi epreket mát tavaly.
Idei nyári horgolt szatyor kipipálva, most vár a bélésre ki tudja meddig.
Még egy hét és végre hazai görögdinnyét fogok enni minden nap, már nagyon várom!!!



2016. július 24., vasárnap

Befejezésre várva

Nézzétek milyen szépséges napraforgókat kaptam a kolléganőmtől hálából a takaróért. Nagyon nagyon tetszett neki. 



Ma egy kicsit rendezgettem a dolgaimat, és bizony van még jó pár dolog ami befejezésért kiállt. Ebben az utolsóban még nem vagyok biztos. Hol ez lesz belőle hol az. Egy biztos, lebontani nem lehet.


2016. július 17., vasárnap

Valami kék


 Végre kész lett a babatakaró. Bevallom kicsit nyögvenyelősen ment, nem mindig szerettem csinálni, de nagyon tetszik a végeredmény. Úgy gondoltam nem fog annyira jól mutatni ez a színkombináció. Tévedtem, a kevesebb több elmélet megint beigazolódott. Kicsit hezitáltam az elején a négyzetek összekapcsolásával, szeretem amikor menet közben horgolódnak egymáshoz az utolsó sorral. Azt elvetettem, mert így sokkal jobb a tartása, és akárhogyan lehet variálni a négyzeteket a végén. 
Ebből vajon mi lesz??? Egyenlőre csak annyit árulok el, hogy nem ékszer. Imádatos színek, remélem jól sül el az elképzelés.


2016. július 3., vasárnap

Hegyes horgolótű

Helló Július!!!







Valamelyik oldalon láttam, hogy létezik olyan horgolótű ami hegyes és így jó kis szélcsipkét lehet horgolni rögtön anélkül, hogy pelenkaöltéssel előkészítenénk az anyagot. Láttam, hogy 1.75-ös a tű , ilyenem méretűm még úgysem volt, így megrendeltem.A csomag tartalmazott egy normál horgolótűt is és egy kis füzetecskét is a fázisfotókkal. Az egyik nyári ruhámon próbáltam ki. Az aljára gondoltam csipkeszélt, amit megcsinálhattam volna szimplán úgy,hogy felvarrom a kész méterben kapható csipkét pár perc alatt, de így sokkal izgibb volt. A cucc nem rossz, de nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni. Horgolás közben sajnos időnként kihúzta kissé az anyag szálait is, nem tudom, hogy vastag szövésűvel miként viselkedne. A végeredmény jó lett, határozottan feldobta a ruhácskát. 



2016. június 26., vasárnap

Nyár és korall


Ha hétvége,akkor virághorgolás. Sokszor a körülöttem lévő dolgokat muszáj fonalban is megörökíteni.Most éppen pünkösdirózsa volt a vázámban.
Több dolog is készül párhuzamosan. Ez a bébitakaró egy kolléganőmnek lesz, fiút várnak a családba. Ő kérte ezeket a színeket és a fazont is ő választotta, pedig nagyon ajánlgattam egy jó kis csíkosat, de nem sikerült rábeszélni.
Ó hát ez a horgolt felső ez csak úgy véletlenül született. Mielőtt nekiálltam volna a szürkeségnek, a Pintersten bóklásztam, nekem az a képes újság amit minden nap lapozgatni kell a kávé mellé. Megláttam a videót és tudtam, hogy én ezt megcsinálom, még ha már kissé vén vagyok is ehhez a hát nélküli toppocskához. Lelki szemeim előtt láttam a nyaraláskor bikini fölé húzva, de simán el tudom képzelni, hogy fehér csőtop van alatta és fehér farmerrel vagy éppen szoknyával viselve esti szerkóvá válik. Felpróbáltam mindkét formában, tökéletes. A videó nagyon jó és könnyen követhető. Először az ötszöget kell meghorgolni és utána jön lefelé V alakban a többi rész. Én több sort horgoltam, hogy hosszabb legyen. Így egy kicsit másképp kellett a hátrészt megoldani, fix megkötő helyett csak egy zsinórt fűztem bele. Egyébként pár éve még egyáltalán nem tudtam volna elképzelni ezt a színt magamon, de most már ez az egyik kedvenc nyári színem. 
Ha te is elkészítenéd a videót itt találod.https://www.youtube.com/watch?v=I7vok3Lu3Hs

2016. június 19., vasárnap

Az angol tóvidék-Ambleside- Wansfell Pike circular walk

Mielőtt nekiugranánk a maratoni képnézegetésbe, hadd említsem meg itt is, hogy nagyon köszönöm a támogatásotokat, és az extra véleményeket a blogot illetően. Nem szándékoztam abbahagyni. Nyilván ha esetlegesen több megjegyzés jönne az jobban motiváló, de ha csak kevéske is van én annak ugyanúgy örülök. 
Szóval most megint kirándulós képek jönnek a tóvidékről. Nem kell különösebb ismertetőt írnom, Beatrix Potter kapcsán mindenki ismeri. A festői Ambleside városkából indultunk a nem túl hosszú csak 11 km-s túrára. A csúcs Wansfell pike  az 576 méterével igencsak próbára tette az állóképességünket. Nagyon lassan araszoltunk felfelé jó 3 kilóméteren keresztül , a nap ezerrel tűzött, a naptejet elfelejtettem persze. Vörösre égtünk már az elején.  










 A képeken nem jön ki hogy milyen meredeken mentünk felfelé.
 Itt már a másik oldalon ereszkedünk . Ez is kemény menet volt, az az alattomos fajta, mikor a bakancsban gördülnek a lábujjak és a combizom meg a fenékizom folyamatos feszülés alatt, hogy meg ne lódulj lefelé. 



 Igazi felüdülés volt megpillantani félúton a dombok között megbújó kis falucskát.


Itt megálltunk egy frissítőre, régen esett már ilyen jól a hideg kóla.







A három órásnak írt utat mi persze kétszer annyi idő alatt tettük meg, nagyjából ennyivel szoktunk számolni mert sokszor megállunk fotózni, videózni, csak úgy csodálni a tájat. 
 Iszonyúan elfáradtunk és rákvörösre égtem, de megérte, minden pillanata csodás volt. 
Videó is készült, kölcsönvettük Miriam Stokley Perfect Day zenéjét hozzá.
Mert ez egy tökéletes nap volt. 
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe: