Az én angyalkám ilyen lett. Azért az enyém, mert ezt a kis képecskét ajándékba szántam, de nem sikerült szépen megvarrni, a tűzés katasztrófális lett, így semmiképpen sem lehet másé. A hátulja kissé gubancos, a varrásvonalak is érdekesek. Szegény varrógépem nem szereti a többrétegű anyagot, húzni kell a gép alatt, ha meg felengedem a talpnyomást, akkor még rosszabb. Hogy ne csak a gépre fogjak mindent, először is meg kéne tanulni varrni.......... Az sem a gép hibája, hogy a keret nem egyforma széles és még lehetne sorolni. Hogy is szokták mondani? Nekünk így is jó lesz, falura kabát alá.
Ezt a két szatyrot is ebből a könyvből varrtam, néha azért tudok felmutatni egy-egy normálisabb darabot is, bár a barátságtakaró egyszerű blokkja is majdnem kifogott rajtam. Kezdve azzal, hogy pontosnak kellett lenni 15X 15 cm és nem több, nem is kevesebb, nekem ez már feladat. Hát ez van, de nem adom fel. Egyszer talán majd tudok jelentkezni ajándékozós játékra is, ha majd megtanultam szépen varrni. Most még nem mertem.
Ezt a kedves díjat
Szera indította, és
Mammka rám is gondolt mikor továbbküldte. Köszönöm, hogy így érez, és köszönöm kedves olvasóimnak is, hogy jönnek hozzám látogatóba.
És most jön a nehezebbik része, választani a sok szépséges blog közül hármat ahová továbbküldeném. Akkor legyen úgy, hogy küldöm mindannyiótoknak, és ezen belül
Vacskamatinak,
Kaokának,
Unikatnak, és még egyszer mindenkinek!
A hölgyet aki ezeket a csodákat készíti, nem kell bemutatni, szerintem mindnyájan ismerjük.
Ninánál csodálatos ajándékot lehet nyerni! A játék határideje november 30.-a éjfél. Jó lenne, ha most énhozzám szegődne a szerencse, semmilyen normális hímzős cuccom nincs és nem is volt még eddig. Ja bocsi, van egy kis dobozkám, és egy szép elegáns darus ollóm, névnapi ajándék drága sógornőméktől. Szegénynek kicsorbult a hegye, ugyanis én állandóan leejtem az ollókat.
