Igen jól láttok, a sajnos nem túl jó minőségű telefonnal készült képen Lucy mellett állok. Hú még most is áll a szőr a kezemen ha végiggondolom hogyan is sikerült kapcsolatba kerülni vele. A
hölgyet és blogját az Attic 24-et nem hinném hogy be kellene mutatni, annyira népszerű világszerte. Jó pár éve mikor belecsöppentem a blogvilágba és elkezdtem én is a sajátomat, ő már akkor ott volt sokunk oldalsávjában. Ha akkor azt mondja nekem valaki, hogy személyesen is megismerhetem, biztosan nem hiszem el. Ha nem is egy álom vált valóra ezzel a találkozással, mindenesetre nagy örömbomba volt hogy összejött. Mikor kiköltöztünk akkor már érlelődött a gondolat, hogy meg kéne keresnem , de hiába írtam Neki, nem jött válasz . Több száz kommentet kap minden bejegyzéséhez, nem is vártam túl sokat. Persze nem sokra mentem volna vele, ha előbb találkozunk, angoltudás nélkül bajos lett volna a kommunikáció. Mikor írta egy bejegyzésében, hogy stúdiót nyitott
Tracyvel Skiptonban , akkor már tudtam, hogy na eljött az én időm. A férjem csak úgy megemlítette hogy megy busz a városba innen tőlünk, már mutatta is a menetrendet.Csak úgy jött az egész a semmiből. Tehát buszra szálltam, belül éreztem, hogy jókor megyek és találkozni fogok a lányokkal. Nagyon izgultam de annyira jó érzés volt. Lucy pont olyan kedves és mosolygós mint ahogy a blogjából ismerjük. Azonnal megtaláltuk a közös hangot, csak elfoglalt hölgy révén sajnos nem tudtunk túl sokat beszélgetni. Kiderült, hogy minden péntekenként pár órában délelőtt a stúdióban összejön pár emberke horgolgatni, és engem is szeretettel várnak. Úgy gondolom élni fogok a lehetőséggel. A következő látogatásom Skiptonba a
Yarndale lesz , remélhetőleg jó kis képekkel tudok majd arról is pár sort írni.
