Részemről a karácsonyt már be is fejeztem egyenlőre. Az egész november már ennek jegyében telt, mert hát el kell kezdeni idejében, legyen cucc a boltba, meg a kérések, meg az ajándékok. Akinek csak lehet én készítem, és most váratlanul még adódott egy remek alkalom vásározásra is. A felkészülésre volt két és fél napom, még sütit is készítettem egy kis extraként. Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem volt még ilyen tapasztalatom, minden jól ment, az asztalt is sikerült szépen megcsinálni. Érdekes volt a vásárlóközönség, az ékszerek nem érdekeltek szinte senkit, a horgolt hópelyhekre többen megkérdezték, hogy az mi. Erre számítottam is , lévén az angol ízlés az nagyon távol áll a miénktől, minél csicsásabb és csillogóbb valami annál nagyobb eséllyel fog elkelni. Na meg ha étel akkor tuti siker. Azért volt egy aranyos kisfiú aki kitartóan álldogált az említett horgolt dísz előtt és hiába mondtam, hogy az csak dekoráció nem tágított. Kiderült, hogy az anyukájának nézte ki a kis horgolt szívet, és a vele lévő lányka meg kapott egy kicsi csillagot és ők határtalanul boldogan távoztak.
Jó érzéssel jöttem el én is. Igaz, hogy most kiürültem, olyannyira, hogy holnap hiába advent első vasárnapja, koszorú nem lesz, még a díszítést is minimálisra gondolom a házban. Sütni egyáltalán semmit. Aztán ahogy az idő halad, talán visszakúszik valami a decemberi adventi hangulatból ami ugye nem a külsőségekből érkezik, hanem a lélekből.