Kockás világ
Ezt a faliképet tavaly karácsonyra sikerült elkészíteni. Eredetileg nem így terveztem. Megvolt a pár kicsi kép amik úgy is maradtak volna, de aztán úgy gondoltam összekomponálom őket. Így sokkal jobban mutatnak, nagyon szeretem ezt a munkámat. Nem is volt kérdéses, hogy jön velünk Angliába.
Angyalkáinkkal szeretnék tőletek elbúcsúzni egy kis időre, mindjárt indulunk haza és jó hosszú út áll előttünk. Legyen áldott, békés és szép havas az ünnepetek!
Azért sikerült még egy kis karácsonyi hangulatot becsempészni a lakásba, nagyon megörültem ennek az emeletes kosárnak. Az ünnepek után is megtölthető gyümölccsel, vagy ha vendégek jönnek finom sütikével.
Ajtódíszünk is lett. Egyébként nagy munkában vagyok, sok apróság készülget.
Muszáj volt nekünk is beszerezni a karácsonyi üdvözlőkártyákat, szörnyű szokás ez itt. Telerakják vele az ablakokat. Tonnaszámra veszik és költik rá a sok pénzt. Ezek az iskolába mentek Bence osztálytársainak. Próbálkoztam, hogy mi lenne ha mi valami finom magyar sütit vinnénk kártya helyett, de le lettem szavazva.
Fekete István: Miklós reggel
Nálunk is járt a Mikulás!!!
És jöttek kedves magyar kollégák is, akik mintha érezték volna, hogy éppen az a "legnagyobb" gondom, hogy nincsen sütis dobozom. Hát tessék, most már van. Lekváros linzerkarikával szeretném majd megtölteni.
Igen, igen próbálkozunk. Hozzáteszem ez most nem olyan. Azért adventi naptárt sikerült még októberben beszerezni a Lidlben, 24 naposat és szépet. Bence ezt a csokisat szereti, próbálkoztam zsebessel, varrottal, zacskóssal, de nem volt nagy sikere, ellentétben ezzel. Mi már azóta készülődünk, gyakorlatilag Halloween óta karácsonyi láz van Angliában. Most már teljes az összhang, minden utca fényárban úszik, sok helyen az ablakban ott áll a feldíszített, nagy, műfenyő. Itt ez nem különleges, sok helyen két karácsonyfa is van a lakásokban. Idejekorán elkezdtem nézegetni, hogy az idén vajon milyen adventi koszorút tudok majd készíteni. Sajnos csalódnom kellett, mert itt nincs adventi koszorú, nem lehet kapni sem, csak ajtókoszorút, és alapanyagot sem lehet vásárolni.
Itt a tavalyi koszorúnk, és kedvenc komódunk feldíszítve. Évek óta ezeket a színeket szeretjük, nekem kell a sok piros és zöld, a koszorú is mindig ilyen, csak a gyertyák színével szoktam játszani, mikor mihez volt hangulatom. Teljes volt a dekoráció is, készült Tildás rénszarvas, hóember, tölcsérangyal és még sok minden szépség ami a hangulathoz hozzá tartozik. Ezek most eldobozolva pihennek várván, hogy minél hamarabb előkerülhessenek. Hiányoznak! Itt van minden a szívemben, de jó ezt visszanézni!
Elmúlt karácsonyok képeiből válogatás. Itt még üres nagy sütis dobozt sem találtam, vannak szép fémdobozok, de mind tele vannak keksszel. Én mindig megtöltöttem a sajátunkat mákos és diós linzerrel, mézes puszedlivel, mézeskaláccsal, vaníliás kiflivel....Most ez is kimarad.
A hölgyet aki ezeket a csodákat készíti, nem kell bemutatni, szerintem mindnyájan ismerjük.
Ninánál csodálatos ajándékot lehet nyerni! A játék határideje november 30.-a éjfél. Jó lenne, ha most énhozzám szegődne a szerencse, semmilyen normális hímzős cuccom nincs és nem is volt még eddig. Ja bocsi, van egy kis dobozkám, és egy szép elegáns darus ollóm, névnapi ajándék drága sógornőméktől. Szegénynek kicsorbult a hegye, ugyanis én állandóan leejtem az ollókat.
Az én angyalkám ilyen lett. Azért az enyém, mert ezt a kis képecskét ajándékba szántam, de nem sikerült szépen megvarrni, a tűzés katasztrófális lett, így semmiképpen sem lehet másé. A hátulja kissé gubancos, a varrásvonalak is érdekesek. Szegény varrógépem nem szereti a többrétegű anyagot, húzni kell a gép alatt, ha meg felengedem a talpnyomást, akkor még rosszabb. Hogy ne csak a gépre fogjak mindent, először is meg kéne tanulni varrni.......... Az sem a gép hibája, hogy a keret nem egyforma széles és még lehetne sorolni. Hogy is szokták mondani? Nekünk így is jó lesz, falura kabát alá.
Ezt a két szatyrot is ebből a könyvből varrtam, néha azért tudok felmutatni egy-egy normálisabb darabot is, bár a barátságtakaró egyszerű blokkja is majdnem kifogott rajtam. Kezdve azzal, hogy pontosnak kellett lenni 15X 15 cm és nem több, nem is kevesebb, nekem ez már feladat. Hát ez van, de nem adom fel. Egyszer talán majd tudok jelentkezni ajándékozós játékra is, ha majd megtanultam szépen varrni. Most még nem mertem.
Ezt a kedves díjat Szera indította, és Mammka rám is gondolt mikor továbbküldte. Köszönöm, hogy így érez, és köszönöm kedves olvasóimnak is, hogy jönnek hozzám látogatóba.
Mégiscsak tudok mit mutatni. Készítettem egy kitűzőt magamnak, mini rózsát hímeztem ebbe a szép keretbe, amire kedvenc helyi antik kereskedésünkben bukkantam rá. Egy ronda virág volt benne, nem hímzés, csak egy fotó. Azt még nem tudom, hogy mihez fogom viselni, mindenesetre jól mutat a vasalódeszkánk kék huzatján.
Ezt a szépséget pedig szintén a fent említett helyen találtam. Ez is egy kitűző ami medál is egyben. Gyönyörű darab!
Újra Angliában. Gyorsan elrepült a tíz nap szünetünk, de nagyon-nagyon jól telt, sikerült feltöltődni. Ez biztosan ki is tart majd karácsonyig, akkor megint haza tudunk utazni, és az ünnepeket szeretteink körében tölthetjük majd el. A kézimunkák is a karácsony jegyében készülnek, így most nem nagyon tudok mit mutatni. Ezen a képen, életem első angliai bolhapiac
A kosárban található két darab műanyag karkötőt direkt azért hoztam el, hogy új ruhát kapjon általam. Az egyikre kötöttem a másikra horgoltam.
Ez pedig egy horgolt muffin, szintén első darab saját kútfőből. Működik a dolog, már csak fonalmaradék kéne hozzá. Sajnos nekem ez itt nem áll rendelkezésre.
Viszlát novemberben.
Korábban hihetetlenül érdekes délutánt töltöttünk el a helyi textilmúzeumban. A gyár történetét olyan ember mesélte el, akinek a szülei ebben az üzemben dolgoztak. Kis időutazásra hívlak benneteket, melyből megtudhatjátok hogyan lesz a gyapotból szövet. Élménybeszámoló itt: http://tea-ido.blogspot.com/.
Ezt a vásznat a múzeumban vásároltam.....
.....és már hímeztem is rá. Nagyon sűrű szövésű.
Nekem két kedvencem is van, az egyik ez a falikép, nővérem névnapjára készült, nagyon nagy örömöt sikerült szerezni vele.
A másik ez a karácsonyi díszpárna, ugyan ez már sok éve készült, de nagyon szeretem és hát a lényeg, hogy magunknak készült és nem lett elajándékozva.
Sajnos beszorultunk a lakásba, mert Bencus megbetegedett, így ezeket az angyalkákat a betegágy mellett hímezgettem. Elsősorban nem a karácsonyi készülődés lebegett a szemem előtt. Egészség, otthon, haza......Gondolataim el is repültek rögtön az angyalokkal Magyarországra.
Tobzódnak a színek.
Vöröslik a vadszőlő levele.
Új mustár sárga sapkámhoz készült pár dísz. Levehető és bárhol viselhető kitűzőként.
Végre hordhatom ezeket!
Nagyon ráértem. Ezek a bárányok nem hagynak nyugodni. Készítettem egyet magunknak, ugyan kissé majompofás lett, de nem tudtam jobban összetömöríteni ezt a natúr színű nemezt.
