Emberként mentem, tündérként jöttem

Nyalka, alkotótábor 2014.

 Csak indulj el az úton és a keresztnél jobbra a napraforgótáblák után megtalálod. 

Nagyon készültem valamire amiről csak sejtettem, hogy úgy van ahogy mondják. Egy másik dimenzió, a hely ami többé nem ereszt. Nem csalódtam, csodás hetet töltöttem itt .

 Köszönöm Nektek lányok!

Mákmező is volt, nem csak napraforgó.

Reggeli napsütés és mezitláb a fűben. Talán gyerekkoromban volt utoljára ilyen élményem.

Colette a konyhában remekelt elsősorban, fantasztikus kajákat alkotott. Mindegyiket megörökítettük fényképen is. Lelkes közönség is volt akik türelmesen kivárták amíg a fotósok végeznek. Ez itt éppen kétféle krémből készült pohárdesszert, amibe belekerült a mézes pálinkában ázott mazsola. Isteni volt mondanom sem kell.

Volt a házban egy kölyök kutya is Luna, akit nem lehetett nem szeretni. Ki volt éhezve a szeretetre, sokszor valamelyikünk ölében kötött ki. Egyébként vigyázni kellett vele, mert előszeretettel lopkodta a dolgainkat, mindezt roppant méltósággal tette. Pont úgy csinált mintha mi nem láttuk volna mi történt, szép kényelmesen tovasétált a kiszemelt holmival. A virágkoszorút nagyon is megérdemelte. 

Szorgos kezek alkottak valamit nap mint nap. Nem volt semmi kötöttség, mindent ki lehetett próbálni. Jó pár nemezelt aprósággal jöttem haza, többek között ez a mobiltok is készült, még kap egy kis díszítést. Érdekes dolog ez a nemezelés, olyan kis egyszerűnek tűnik, de nagyon trükkös ám, könnyen kifog az emberen. Egyik nap miután Nia megmutatta a lelkes csapatnak, hogyan kell vékony kígyót készíteni ami aztán átlényegül majd karkötővé, sorra gyártottuk a hajókötélnek is beillő masszív hurkákat. Azért az utolsó napra sikerült rájönni a mikéntjére. Kustra Erika aki szintén nemezeléssel foglalkozik, megmutatta az ő bambuszalátéttel készült technikáját. Abszolút sikerélmény. 

Igen, itt az a bizonyos elirigyelt darab Nia kezén, és ilyen szépek is voltunk a saját kézzel kötött koszorúval a fejünkön. Nia  mögött Johanna kukucskál boldogan. A jobb oldali képen Colette Nyalkás rucija látható bevetésen. Virágot szedtünk a réten, amit aztán körben ülve megfontunk. És az álmok valóra váltak.

Spenótos banánturmix mézzel, nagyon finom volt ez is. 

Nekem talán ez a desszert ízlett a legjobban, ami hangulatában kicsit a telet idézi. A süti tésztájában avokádó, a tetején kesudió krém és az erdőben szedett málna. 

Timi bodzával festett csipkéi és Erika gyönyörű nemezelt rózsája. Természetesen ilyet is muszáj volt csinálni.

Érdemes bekukkantani a többiek blogjába is. Colette írása itt. Timi beszámolója itt és itt. Hokata fényképei itt láthatóak. 

Nem sok mindent vittem magammal, de volt nálam pár nyaklánc amit én készítettem. Többek között ez az egyszerű fagyöngyös rojttal díszített ami a legnagyobb sikert aratta. Az eredeti darab Niánál landolt, akitől sokat tanultam a nemezelésről, és segített mindenben. Hazaérve az volt az első dolgom, hogy ezt a nyakláncot megint elkészítsem, mert ez majd mindig a nyalkai szép napokra emlékeztet.