Mielőtt nekiugranánk a maratoni képnézegetésbe, hadd említsem meg itt is, hogy nagyon köszönöm a támogatásotokat, és az extra véleményeket a blogot illetően. Nem szándékoztam abbahagyni. Nyilván ha esetlegesen több megjegyzés jönne az jobban motiváló, de ha csak kevéske is van én annak ugyanúgy örülök.
Szóval most megint kirándulós képek jönnek a tóvidékről. Nem kell különösebb ismertetőt írnom, Beatrix Potter kapcsán mindenki ismeri. A festői Ambleside városkából indultunk a nem túl hosszú csak 11 km-s túrára. A csúcs Wansfell pike az 576 méterével igencsak próbára tette az állóképességünket. Nagyon lassan araszoltunk felfelé jó 3 kilóméteren keresztül , a nap ezerrel tűzött, a naptejet elfelejtettem persze. Vörösre égtünk már az elején.
A képeken nem jön ki hogy milyen meredeken mentünk felfelé.
Itt már a másik oldalon ereszkedünk . Ez is kemény menet volt, az az alattomos fajta, mikor a bakancsban gördülnek a lábujjak és a combizom meg a fenékizom folyamatos feszülés alatt, hogy meg ne lódulj lefelé.
Igazi felüdülés volt megpillantani félúton a dombok között megbújó kis falucskát.
Itt megálltunk egy frissítőre, régen esett már ilyen jól a hideg kóla.
A három órásnak írt utat mi persze kétszer annyi idő alatt tettük meg, nagyjából ennyivel szoktunk számolni mert sokszor megállunk fotózni, videózni, csak úgy csodálni a tájat.
Iszonyúan elfáradtunk és rákvörösre égtem, de megérte, minden pillanata csodás volt.
Videó is készült, kölcsönvettük Miriam Stokley Perfect Day zenéjét hozzá.
Mert ez egy tökéletes nap volt.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe:
