Május, a reményteli....

 Nincs mese a pofon után fel kell állni, és tenni tovább a dolgunkat. Észreveszem a szépet újra, de még nem önti el határtalan öröm és hála a szívem, még mérges is vagyok sokszor, kiáltom belül mért kellett ennek így történnie, aztán csak sodródom üres szívvel. 

 Elkészült a hőn óhajtott zöld Staccato kendő is, de csak gondolatelterelő ujjgyakorlat volt a horgolás, lehet, hogy várnom kellett volna vele. Tetszik, bár még furcsa idegenként nézek rá. Jé ez meg, hogy került ide?

Kiszedtem a búra alól a húsvéti koszorút, friss üde virágcsokor is van mindig a vázában, már ötleteim is vannak, de még mindez csak a rutin része. A kéz teszi a dolgát, de szív az nincs mögötte. Még nincs. Igaz ugyan, hogy amikor langyosan beleharaptam ebbe az isteni kelesztés nélküli kakaós csigába, végre fülig szaladt a szám. Recept itt található, nagyon ajánlom elkészítésre. Fél óra alatt a tányéron is van, aki édesszájú eleve dupla adagnak álljon neki. Már megvan a következő finomság is holnapra, szintén erről a blogról.