Szeretettel köszöntelek oldalamon!

Szeretettel köszöntelek oldalamon!

2015. március 12., csütörtök

A kreativ káosz


 Zsuzska kérdezte, hogyan tárolom a fonalaimat . Gondoltam megér egy bejegyzést, hogy lerántsam a leplet az én helyzetemről és magam is szembesüljek, hogy sajnos ez is csak kényszermegoldás. Az igazi egy műhely lenne.De persze ezt mindannyian tudjuk, álmodozunk  egy saját kuckóról aminek becsukhatjuk az ajtaját ha máshová szólít a kötelesség. Ahol jó világos van, ahol van hely tárolni, ahol lenni és alkotni jó. Nyugalomban és rendetlenségben. Számomra legalábbis jobban jönnek az ötletek ha a készülő dolgok és alapanyagok szem előtt vannak.


 Csak a nappaliban tudok dolgozni, ahol van kényelmes fotel a munkához, kéznél van a számítógép, és itt a legjobbak a fényviszonyok. A körülményekhez képest ugye, ez itt a szürke és esős Anglia, télen 11 órakor még ég a lámpa, és du. 3 órától folyamatosan. Mostanra már jobba helyzet.A lakás egyébként sem túl világos, és nem is nagy. Szóval a tárolás az nagyon trükkös. A nappali sarkában van egy összerakható, 4 emeletes borzasztó ronda, viszont praktikus komódszerűség. Ebben van a fonalak nagy része, valamint a kosarakban a földön. 
A ronda de olcsó  dohányzóasztalon ma reggel ez látható. Tegnap este jött meg egy rendelésem az ékszerekhez, szóval késő estig dolgozgattam rajtuk. Minden előmaradt.

Ennek az aljában is az én cuccaim vannak. Abban a skót kockás piperetáskában tárolom a gombócos hímzőfonalaim. Sajnos most már ez is kicsi. 
Munka közben állandóan mozgásban vagyok annak megfelelően, hogy hol a legjobb a fény. Pár óra leforgása alatt, fonalak vannak a fotelkarfán, aztán a kanapén, előkerülnek a fiókokból a zacskók amik mennek a szőnyegre. Van úgy,hogy ott is maradnak, este nagyjából összepakolok azért.
Van még egy nagy zsáknyi maradék és mindenféle fonal a hálóban az ágyam mellett. Sok cipősdoboz van amiben a gyöngyöket, az eszközöket, a kütyüket, meg az elkészült cuccokat tartom. Ezek a szekrény tetején laknak.
Nagyjából ennyi, elég szörnyű de ez van. Ez csak egy albérlet egy idegen országban, ahol újra kellett teremteni az otthont, praktikusan, olcsón , élhetően. Két bőrönddel, és egy telerakott autóval indultunk. 
Remélem ha egyszer lesz saját lakásunk, vagy házunk abban nem lesz ez így. 
Kompromisszum. Most ez van, és ez nem panasz , csak a tények. 
Sokáig képek sem voltak a falon, mert azokat én az igazira tartogattam. Azért került fel pár a falra mert barátságosabb a szoba így, de két képkeret üresen maradt . Lélektanilag nekem ez jelzi, hogy ez csak átmeneti szállás. 
A komódon nagyjából mindig rend van.

4 megjegyzés:

Zsuzska írta...

Köszönöm Szilvi a gyors választ!!! Nos, nagyjából nálunk is ez a helyzet, de annyi kavarással, hogy mivel kisgyerekek garázdálkodnak a nappaliban, ott semmiféle tüt, gombot, gyöngyöt nem lehet elölhagyni. Ìgy minden vándorol. Pedig nekem még helyem is lenne, gondoltam, majd Te feldobod a NAGY ÖTLETET. Azért nagyon köszönöm, további jó munkát, szép tavaszt!

Szilvi írta...

Sajnos nem igazán dobtam fel semmit, igaz az a rusnya fiókos határozottan jobbá tette a helyzetet. Átláthatóbb és rendezettebb minden. Kisgyerek nem garázdálkodik, na akkor bizony meg lennék lőve.

Márta írta...

Az a jò ami müködik és nálad bevállt. Hidd el jön az az idö amikor sajátotok lesz, lakás vagy ház, akkor majd kinevezhetsz egy saját kuckòt. Nekem lenne saját szobám, de ott érzem jòl magam ahol társaságom van, tehát nagyszoba, TV elött stb.

Emőke írta...

Otthonos a kreatív káosz♥